- λαμπηδών
- λαμπηδών, όνος, ἡ (λάμπη + suff.-δών [Schwyzer I 529]; Hippocr. V 632 L.; Epicurus 45, 8 Us.; Diod S 3, 37, 9; Plut.; Aelian, NA 2, 8 p. 36, 16; Artem. 5, 90; Herm. Wr. 10, 4b; PGM 4, 531; Is 58:11 Aq.; Jos., Ant. 3, 207) brightness, brilliance Hs 9, 2, 2.—DELG s.v. λάμπω.
Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία. 2015.